.jpg)
Mi fán terem a barista?
Az olaszok már a XX. század elejétől kezdve folyton azon mesterkednek, miként lehetne minél tökéletesebbé varázsolni a kávét. És ezzel együtt természetesen a kávégépeket is.
Olaszországban már a XVII. századtól kezdve fogyasztottak kávét, ám a jellegzetesen olasz kávégép gyártása csak az 1860-as nemzeti egység idején valósult meg, az egységes belső piac előnyeinek köszönhetően. A külföldi találmányokat, különös tekintettel a fém kávéfőzőket lemásolták vagy nagy mennyiségben importálták, mivel ezek a kávéfőzők olyan erős kávét készítettek, ami megfelelt az olasz ízlésnek.
Az olaszok körében a kávéfőzők két generációja volt népszerű: a nápolyi („napoletana”) és a milánói („milanese”). A napoletana egy fordítható kávéfőző volt, amely egy forraló és egy tartály részből állt, melybe a főzésre kész kávét helyezték. Ezt a kávéfőzőt a tűzhelyre tették, amikor a benne lévő víz felforrt, megfordították, úgy, hogy a víz cseppről-cseppre a darált kávén át az alsó edénybe csepegett.
A „milanese”, mely nagyon praktikus, szintén két tartályból állt: az alsó tartályban a víz, a felső tartályban a kávé, köztük pedig egy filter volt található. Amikor a víz felforrt, a felső edényben összekeveredett a kávéval. Az olasz kávégépek első gyártói közt volt Giovanni Toselli építész, aki az 1860-as években játék mozdonyokat tervezett, annak érdekében, hogy kávét készíthessen. Később kávégépek elismert tervezőjévé vált Párizsban. Mozdonyok ide vagy oda, valami újdonság kellett a kávés piacra, ez pedig idővel meg is érkezett és úgy hívták: „espresso”. Nálunk ma úgy mondanánk: presszókávé. Többlépcsős evolúciója volt az espresso elvű gépeknek, melyek feltalálása és továbbfejlesztése Luigi Bezzera, Desiderio Pavoni és Giovanni Achille Gaggia nevéhez fűződik.
Az eszpresszó kávé lényege, hogy a vízgőzt a korábban megőrölt kávészemeken keresztül préseli a gép, így az elkészült ital a lehető legtöbbet őriz meg a kávé eredeti ízéből és aromájából.
Ezen kívül, mivel a vízgőz előállításához a vizet legalább száz fokra fel kell melegíteni, nem csak a szennyeződésektől szabadítja meg az eljárás a végterméket, de a kellemetlen ízű csersavtól is, ettől lesz a keserű íz.
Az olasz pörkölés lényege az, hogy a magvakat annyira felhevítik, hogy a felületükön kiütközik az olaj. A kávészemek zsírtartalma miatt jelenik meg a krémkávék felszínén az a habszerű réteg, a crema, amely keverésre sem tűnik el. Az így pörkölt kávészem síkos, fényes, majdnem fekete. Igazi olasz ízbomba, mint a mi Oderzo kávénk
